Én azt gondolom, hogy minden ember maga rendelkezik az (szabad) idejével. Más és más hobbink van. Van akinek egy van akinek több. Valaki sportol és évente egyszer-kétszer elmegy egy több hetes edzőtáborba, ahol mást sem csinál csak eszik, edz és alszik. Van aki elmegy nyaralni és két hétig sütteti a hasát és koktélokat szürcsöl.
Miért kell “szánni” azt akinek esetleg megér a szabadidejében, ad abszurd, szabadságot kivenni, hogy egy igen ritka szett darabból pár darabot megszerezzen? Miért kell froclizni a másikat? Oda mész egy élsportolóhoz és felteszed neki is ezt a kérdést hogy “durva , hogy tényleg vannak olyanok akik napi szinten képesek ilyesmire áldozni idejüket”?
Miért nem lehet elismeréssel adózni egy ilyen teljesítmény előtt, ami már túl mutat egy kicsit a játékon. Mert az biztos hogy nyomni a speedet több hétig, nem mindig élmény, de a lehetőség, hogy szerezhet olyan itemeket, mely rögért nem vásárolható meg, az megadja a motivációt ehhez. Igen, nekik volt ehhez kitartásuk, neked meg nem. De, hogy az, ami neked nem megy, másnak meg igen, és ezt úgy állítod be, mintha ők szenvednének defektusba, nem helyes és tulajdonképpen rólad többet árul el, mint róluk.
Kettő győztesről tudom mivel foglalkozik a való életben és bizton állítom, ahol tartanak az életben azt annak a kitartásnak köszönhetik, aminek segítségével meg tudták nyerni ezt a speedet.
Szóval ez úton is gratulálok a győzteseknek és azoknak, akik becsülettel végig tolták ezt az eseményt!
