Az ősz átka mindent felemésztett.
A fák koronái a földön enyésznek.
Megsárgult, elhalt Lombok,
Arany tengerben várják a holnapot.
Várnak és várnak az örök magányra,
de a szél viszi őket az ismeretlen tájra,
idegen földre és idegen tájra,
nem jutnak el az örök halálba.