Lírai mélységű gondolatok a játék kihalását követő időszakról

[Enzo di Rosetti]

A The West HU temetése

Sziasztok. Írjatok magasművészeti szép gondolatokat a játék kihalásáról.
Mint tudjátok kihalt a játék. A játék hiányáról lelkedbe maró gondolatokat, visszaemlékezéseidet egyéb gondolataidat. Vers vagy novella formájában jegyezd le nekünk. Bármely irodalmi formában búcsúztassuk méltóságképpen a magyar the westet.

A kocsma mindig arról volt szép, hogyha értelmes dolgot írtam,
Sosem szólt hozzá soha senki, de ha polgárpukkasztó dolgot írtam,
Egyből minden szerencsétlen ott termedt.
Ilyenkor jöttem rá, hogy a magyar játékos réteg nem befogadó
a mély gondolatokra, nekik a kötekedés kell és utálkozás szükséges.
Így érthetsz meg engem kedves hülye.

 

[Enzo di Rosetti]

Évekig játszottam a macsót,
Beszedtem az összes adót,
Kizárattam minden csalót,
Amúgy is jó fej vagyok, nincs rím.

 

[Lacx]

Lusta vagyok, chatgptvel írattam egyet (kulcsszavak: Henry, Maria, Waupee, John, Support, multi, párbaj, erőd)... sajnos nem tudja hogy a kocsma 4 karaktere npc, ezért picit ahhoz alakítom, néhol kijavítottam:

A The West egykoron élt,
Henry és Maria új világot teremtett.
Waupee és John csatlakozott hozzájuk,
A játékosok együtt építették a városokat, szép új otthonukat.

Support segített minden nehéz pillanatban,
Multikat bannoltak, voltak remek csaták.
De az idő múlásával valami megváltozott,
A játékosok száma folyamatosan csökkent, lassan kihalófélben volt.

A közösség szomorúan nézte a lepusztult játékot,
A játékosok könnyeket ejtettek, szívük súlyos volt.
Mindenki egyre ritkábban jelentkezett,
A The West egykor oly fényes jövője elhalványult.

A support csapat, aki mindig mellettük állt,
Nem tudta megmenteni, ahogy múlt az idő, fájt.
Multik már nem játszottak, eltűntek,
A The West üresen állt, senki sem érkezett.

A párbajok helyett most csak csend honol,
Az erődök üresek, senki sem jön az úton.
A játékosok a szívükben őrzik a múltat,
A The West emléke örökké velük marad.

A kihalás szomorú valóságával néztek szembe,
A régi napokat emlegetve, szívüket tépve.
De a The West emléke örökké él tovább,
Egy időszak, amelyet soha nem felejtünk már,

Henry, Maria, Waupee és John,
A kocsma hősei, akik itt hagyták nyomukat a játékban.
Bár a világuk elhalványult és kihalt,
Az emlékeik mindig velünk maradnak, örökre megmaradnak.

 

[Enzo di Rosetti]

Ady ChatGPT Endre, köszönjük a szép verset!

 

[Enzo di Rosetti]

Megérte nemérteni - Enzo di Rosetti '23

Próbáltam láttatni szememmel a világot,
Erőszakkal megtöltve, megtörni a nyomorult álomvilágod.
Hiába ha ma a dogmák élnek,
Égve újonganak, de ezek mégis félnek.

Próbáltam suttogni, hogy megértsd a világom,
A békét nem tűrve, mégis kegyetlenül vitázom.
Fájt nekik, mert fájnia kellett, hogy megértsék a világot,
Ha itt élnek, de nem érdekli őket, csak érdek, mert ezek az igazságtól félnek.

Futottak, rohantak, hogy máglyára kössenek, mert nem voltam jó barát,
Kinek szája énekli a kétszinűk dalát.
Bódító kéjben harcolt lelkem, a gonosszal s csak úgy győzhetsz le,
Ha magad is üzletelsz a gonosszal.

Mert öröm, hogy nem láttok, az átkot már szórnátok,
De az átok az enyém, ez a tanításom pajtások.
Láttatni akartam, de megtanultatok utálni.
Az ember íme gyarló, büszkén lehet most dumálni.

 

[Enzo di Rosetti]

Megérte nemérteni - Enzo di Rosetti '23

Próbáltam láttatni szememmel a világot,
Erőszakkal megtöltve, megtörni a nyomorult álomvilágod.
Hiába ha ma a dogmák élnek,
Égve újonganak, de ezek mégis félnek.

Próbáltam suttogni, hogy megértsd a világom,
A békét nem tűrve, mégis kegyetlenül vitázom.
Fájt nekik, mert fájnia kellett, hogy megértsék a világot,
Ha itt élnek, de nem érdekli őket, csak érdek, mert ezek az igazságtól félnek.

Futottak, rohantak, hogy máglyára kössenek, mert nem voltam jó barát,
Kinek szája énekli a kétszinűk dalát.
Bódító kéjben harcolt lelkem, a gonosszal s csak úgy győzhetsz le,
Ha magad is üzletelsz a gonosszal.

Mert öröm, hogy nem láttok, az átkot már szórnátok,
De az átok az enyém, ez a tanításom pajtások.
Láttatni akartam, de megtanultatok utálni.
Az ember íme gyarló, büszkén lehet most dumálni.