Nem publikált (ha lesz is, sokára, akkor se mindenkinek nyílvánosan), de most 99% egyezéssel mutatom (neveket szedtem ki):
2021-ben, idén már negyedik alkalommal került megrendezésre a „IV. Emlékvonatozás a 37-es számú vasútvonalon” esemény, amely idén nem csak a 37-es számú Balatonszentgyörgy-Marcali-Böhönye(-Somogyszob) szakaszra korlátozott, hanem az idén 125 éves Kaposvár-Fonyód vasútvonal is belekerült. Az idei év más volt, mint eddig: a különvonatunk bement a mesztegnyői és a marcali iparvágányokra is. Most is ugyan magánemberként mentem, de kaptam pár feladatot is ebben az évben. Már reggel 7 órára lementem a vasútállomásra, ahol a szervezőkkel, a Verebély László Vasúttörténeti Egyesület elnökével (itt vagyok önkéntes, többnyire a környezetszépítésben és a kiállításban szoktam segíteni) és két barátommal együtt felkészítettük a szerelvényünket (117 239+Bzx mellékkocsi+Bzx mellékkocsi+117 221 összeállítású Bzmot motorvonat, hétköznapi nevén kis Piroska) az útra. Az ülésekhez kitettük a helyszámokat, a feljáróajtókra a kocsiszámokat és az iránytáblákat (ami jelzi, hogy a vonat honnan hova megy), az utastérajtókra meg a menetrendet, a hátsó motorkocsinkra meg felszereltük az egyik koszorúnkat.
Az események reggel 8 órakor kezdődtek, a Volánbusz Zrt. buszbemutatójával. Egy Ikarus 55-ös és egy Ikarus 266-os buszt lehetett kívül-belül megnézni, valamint fotózkodni vele. Közben a már előkészített szerelvényünket betolták az első vágányra, ahol az alpolgármester beszédet mondott, majd a szervezővel közösen felrakták a második koszorút is. 8:50-kor, hosszú kürtszóval elindultunk a Balaton felé. Két kisebb megállás (Kapostüskevár és Somogyjád) után Osztopánban álltunk meg, ahol a település első embere és a község nyugdíjasklubja fogadott minket köszöntővel, versekkel, énekekkel és fasírtfalatkákkal. 20 perc pihenő után indultunk tovább. Lengyeltótiig ismét volt pár kisebb megállásunk (Somogyvár és Öreglak), majd a Balatonhoz közeli kisvárosba érkeztünk, ahol fotózás volt az állomás rakodójáról, illetve az állomás területén mindenhol, ahol lehetett. Egy kis itt tartózkodás után haladtunk tovább Fonyódra, ahol a helyi tűzoltózenekar zenélt nekünk. Itt kaptam egy külön feladatot: helyet kellett biztosítanom az érkező személyvonatnak, hogy ne sodorjon el senkit. Fonyódtól hosszú kürtszóval indultunk tovább Balatonszentgyörgy felé, ahonnan irányváltással le Böhönyére. Böhönyén a falu polgármestere beszéddel, a Böhönyei Dalkör pedig énekkel várta az utasokat. Az állomás előtt az úton felsorakozott 10 veteránautó, egy mentő, egy rendőr és egy tűzoltóautó a helyi mentőállomástól, a helyi őrstől, és az önkormányzati tűzoltóságtól. A település lakossága a vendégeket zsíros kenyérrel várta. Böhönye után Mesztegnyő következett, ahol az alpolgármester és a helyi néptáncosok vártak minket. Az első mesztegnyői tartózkodásunk alatt lett volna az iparvágány látogatás is, ám technikai problémák miatt kimaradt az első körből. Miután az iparvágány látogatásra tett kísérlet nem sikerült, indultunk tovább Marcaliba. Marcaliban is volt egy iparvágány látogatás: a helyi műtrágyaüzem kapujáig ment ki a vonatunk. Akik az állomáson maradtak, ők kipróbálhattak felügyelet mellett egy kézihajtányt. Marcalit elhagyva haladtunk tovább Balatonszentgyörgy felé, közben megállva Kéthelyen, Balatonújlakon, Balatonkeresztúron és Balatonberényben. Balatonszentgyörgyön beszédet mondott a helyi polgármester, állomásfőnök, a falubeliek süteményeket és üdítőket osztogattak az utasoknak, illetve néptáncosok jelentek meg és táncoltak egyet nekünk. Balatonszentgyörgyről visszaindultunk Böhönye felé, Mesztegnyőn bepótolva az iparvágány látogatását is. Vonatunk először betolatott a telep legvégére, majd utána a kocsi rakodó alá, ahol a rakodóra felmászva nem mindennapi képeket lehetett lőni az utolsó fényekben. A gyártelepről kijárva haladtunk tovább Böhönyére, ahol irányváltás után visszaindultunk Balatonszentgyörgy, Fonyódon át Kaposvárra. Menet közben ismételten megálltunk mindenhol, ahol megálltunk a délelőtt folyamán is. Kaposvárra érve ismét volt egy feladatunk: a szerelvényről le kellett szedni a reggel kirakott helyszámokat, menetrendeket.
Innen is szeretném megköszönni a szervezőnek, hogy ismételten megszervezte ezt a különvonatot, és hogy ismételten örömet okozott az utasoknak, vasútbarátoknak, illetve a települések mellett élő embereknek.
kritikát elfogadok, képválogatást mindjárt keresek