Köszönöm, hogy tetszenek ezen hosszú történetek és a hozzá tartozó képek. Egyébként csak telefonnal fotózok, habár lenne keretem rá, de nem akarok venni rendes fényképezőt, mivel általában akkor fotózok, ha meglátok valamit, és a legtöbb képem az a Dombóvár-Kaposvár tengelyről van, ahol heti (júliusban napi) szinten ingázok. De most hozok egy képet.
Itt a 431 016 (V43 1016, Szili) látható egy Kaposvárig közlekedő IC vonattal. Egy forgalmista írt aznap reggel, hogy jön ez az ős-miskolci gép, és hogy sokáig nem fog járni, hiába vastag még viszonylag a talpa (ha a kerék bizonyos szinten elkopik, akkor le kell korlátozni, 120km/h tud a V43-as, de egy bizonyos szint után csak 80km/h lehet, de ez minden gépre igaz). Ezen a napon találkoztam egy barátommal, akinek a kérésére elmentünk Dombóvárra, egy törzshelyre ültünk be (onnan ugyan van kép, de bizonyos okokból nem fogok rakni ide fotót). mivel úgymond későn jött le, így a 9:38-as személyvonattal mentünk, ami előtt érkezik az első IC Pestről, amit ez a gép hozott. Elfoglaltuk a helyet az ellenvonaton (itt épp mögöttem volt), de amikor már láthatáron volt én leszálltam és felvettem. Itt még senki nem tudta mi lesz ezzel a géppel. Elment a személyvonatunk egy, az elővárosban megszokott piros színű FLIRT motorvonattal (gyűlölöm amúgy), és utána jött ennek a gépnek a veszte. Rutinszerűen elkezdődött a körüljárása az IC szerelvényének, ám az egyik váltóban a gép leugrott a pályáról, és valahogy visszaugrott rá. Mondanátok, hogy ez semmi, de ez a vasúton siklásnak minősül. Ilyenkor van a szokásos vizsgálat meg a mindenféle egyéb dolog, ebbe nem mennék bele. Miután a sérült váltót megjavították, utána már az állomáson korlátozás nem volt, ám májusig (október 17-től) csak 20-szal lehetett átmenni rajta, utána éjszakai vágányzár keretében kijavították, ismét 40-nel járható. A Szilit a baleset éjjelén bevitték Dombóvárrá hidegen, ahol a siklás utáni kivizsgálás után kiderült, hogy nincs baja, de az egyik abroncs (nem gumi, a kerék külső része, a kopófelület) elrepedt, ami veszélyes, mert ha törik, akkor súlyosabb baleset is előfordulhat. A kivizsgálás után ismét hidegen, a Keletibe vitték, ahol van kerékesztergáló műhely. A működését nem tudom hogyan van, de hátha tudja valaki. Ott elkezdték leesztergálni a repedést, ám sajnos az abroncs előbb fogyott el teljesen, mint ahogy a repedés megszűnt volna, ami a gép halálát jelenti. Hogy miért a halála és miért nem forgóváz-csere? Van erre egy egyszerű válasz: egy olyan mozdonyt, ami ekkor volt 55 éves, főműhelyi javítása is a 80-as években volt, és elméletben pár év múlva jönnek az új mozdonyok (képem van, hogy milyen típus, de az megint egy másik mese), így nem akarnak egy "kohószökevénnyel" már sokat foglalkozni. Ezért a Keletiből ismét elvitték, de most már az otthonába, Miskolcra, ahol elkezdték a még használható alkatrészeket kiszerelni, és a javításra váró gépekbe rakni. Ez egy gyakori művelet, ha baleset vagy tervezett leállítás van, és habár fájdalmas dolog, de ez azt is jelenti, hogy akár több mozdony ismét futhat, termelhet a vasúttársaságnak. Itt is az az eset állt fent nálam, mint fentebb, hogy még éppen látom dolgozni, erre eléri a végzet, de egy V43-ast nem szoktam megsiratni nagyon, főleg, hogy ezt a gépet is csak most láttam elsőnek. Esküszöm több ilyen nincs, illetve nem tudok róla, de nem is akarok ilyet, mert ez nem egy kellemes élmény, főleg ha valami általam kedvelt mozdony vagy kocsi volt az áldozat.
Bocsánat ezért a még hosszabb történetért, de rövidebben ez nem ment ezt leírni. Több ilyen gyászolóst nem tervezek, nem szabad.
Jöjjön Benji, ő kért mesét az előbb