DeletedUser17873
Vendég
I. Fejezet
Egy új korszak
Lassan egy éve hogy apám és a bandáját rajtaütötték egy bankrabláson. Az egész Nyugat félt a nevünktől. A bandájában mi voltunk, a két fia és ő maga. Nem bízott meg senkiben az öreg róka csakis egyedül, bennünk. De volt egy nap ami megváltoztatta az egész Nyugat életét. A kocsmában a szokásos sörömet ittam miközben öt katona a hátam mögé lépett, tudtam hogy valami nincs rendben, az egész kocsma más volt mint azelőtt, nem szólt a zene, és persze a kocsmáros nem kért a sörért pénzt. Megfordultam, de már a fejemhez csapták a puskának a tuss részét. Amikor felkeltem apámat láttam, már várt. Mindketten egy börtönben ültünk majd egy kis idő múlva bejön a kapitány Neddel vagyis a testvéremmel. Apámmal már mindent értettünk, Ned feldobott minket némi apró pénzért. Láttam apám arcán a csalódást de itt ebben a börtönben megesküdtem, amíg élek meg fogom bosszulni az árulását. A katona felolvasta tetteinket..... .....halálbüntetést kaptunk.
Mire kimondta a büntetést már a szökésen járt az agyunk.Egy új korszak
Lassan egy éve hogy apám és a bandáját rajtaütötték egy bankrabláson. Az egész Nyugat félt a nevünktől. A bandájában mi voltunk, a két fia és ő maga. Nem bízott meg senkiben az öreg róka csakis egyedül, bennünk. De volt egy nap ami megváltoztatta az egész Nyugat életét. A kocsmában a szokásos sörömet ittam miközben öt katona a hátam mögé lépett, tudtam hogy valami nincs rendben, az egész kocsma más volt mint azelőtt, nem szólt a zene, és persze a kocsmáros nem kért a sörért pénzt. Megfordultam, de már a fejemhez csapták a puskának a tuss részét. Amikor felkeltem apámat láttam, már várt. Mindketten egy börtönben ültünk majd egy kis idő múlva bejön a kapitány Neddel vagyis a testvéremmel. Apámmal már mindent értettünk, Ned feldobott minket némi apró pénzért. Láttam apám arcán a csalódást de itt ebben a börtönben megesküdtem, amíg élek meg fogom bosszulni az árulását. A katona felolvasta tetteinket..... .....halálbüntetést kaptunk.
Kerestünk réseket, megrepedt cella oszlopokat, de mind hiába. Egy fémrudakkal felszerelt ablak, poros padozat, két ágy ha lehet annak nevezni és egy olyan ajtó ami csak kívűlről nyitható. Lassan esteledett, éreztem hogy valami nyomta a zoknim, a szerencse reszelőm volt az. Nem akármilyen reszelő volt, még az anyámtól kaptam kés reszelő/élező.
Amikor apám meglátta, könnybe lábadt a szeme, nem a sikeres szökéstől hanem az anyámért aki még fent is vigyáz ránk. Egész éjjel dolgoztunk, ha elfáradt a kezem apám átvette és ez fordítva is igaz volt. Felkelt a nap. Még mindig a börtönben vagyunk az utolsó reszelés és a rács megadta magát. Apám bakott tart, feljutok a cella ablakba és abban a lendületben a kezemet nyújtom. Hallom az őrök kulcsait ahogy egymásba csapódnak. Apám megfogja a kezemet érzem hogy rak bele valamit. Nézem, ameddig csak lehet az arcát, szemét s annak könnyeit. Már láttam hogy nem jöhet velem. A katonák berontottak a cellába, apám három lövést kapott, eggyet a lábába, a hátába majd a tarkójába. Akkor engedte el utoljára, kezemet.
Üldözötten menekütem ki a városból, bosszúért kiáltva.
II.Fejezet
A múlt tükre
A város határán túl találtam egy barlangot. A hideg szél átjárta minden porcikámat de nem szabadott tüzet gyújtani, ha tüzet gyújtok lebukok és akkor úgy végzem mint apám. Szenteste van, ilyenkor rég otthon kellene ülnünk sültekkel az asztalon. Persze amikor anya meghalt azóta nem ettem egy jó pulykacombot és apa nem volt egy jó szakács. Igazság szerint nem voltunk mindig tolvajok. Apám kalandor volt aki élvezte a felfedezést. Egy kereskedésben ismerkedtek meg ahol apám lopott a piacon egy almát, persze lebukott akkor még nem volt profi. De jött anya aki kifizette almát és még meg is hívta ebédre apát. '14 Ősszén megházasodtak, majd születtünk mi. Én voltam az idősebb. Ned volt a második egyben a bajkeverő. Egy nap a kötvények árai lezuhantak és mondanom se kell, apám befektette az összes vagyonunkat pár mára elértéktelenedett papír darabra. Ekkoriban anyám nagyon beteg volt, próbáltunk segítséget kérni a szomszédoktol, hitelt felvenni a banktól, de nem adtak.
.....Édesanyám
meghalt.....
Attól a naptól kezdve, egy új élet várt hármunkra.
Lépéseket hallok a barlang bejáratától nem messze. Nem hiszem hogy követtek volna. Miközben nézem a bejáratot emlékszem hogy apám adott valamit a kezembe. Azóta se tudtam megnézni az utolsó ajándékát. Egy puskagolyó volt és egy monogram volt rá gravírozva. Miközben nézem a golyót egy éles nyílhegy van a torkomra szorítva. A gondolataim szanaszét rohangálnak mint a kutya csonttal a szájába. Ki lehet ez az ember? Miért árulta el Ned a családját? Ilyen tehetlen eddig sose voltam.meghalt.....
Attól a naptól kezdve, egy új élet várt hármunkra.
III.Fejezet
Nyilak, tollak és a monogram
Egy rézbőrű rántott rám fegyvert, a bőre tele volt tetoválásokkal és a jobb karján emlékeztető szimbólumra. Hát persze, a puskagolyón is ez a szimbólum avagy mongram szerepel, de fogalmam sincs hogy mi ez.Nyilak, tollak és a monogram
Alapos átgondolással átvettem az irányítást a lándzsa felett ami a torkomra volt szorítva, ezután eldobtam, hiszen élve kellett a vallatásra. Neki rohantam mint egy bika az előtte lévő emberre aki egy piros zászlót lenget. Mondanom sem kell közelharcban nem vagyok a legjobb így egy biztos mozdulattal a tomahawk tompa részével elkábított. Mire felébredtem egy Indián sátorban találtam magam. Egy csodaszép rézbőrű fiatal nő jött be a sátorba ellátni a sebeimet. Nem tudtam akkor melyik zavar jobban a lüktető fejfájás vagy a meztelen testem. Megkérdeztem Ameriakai nyelven hogy mi ennek a helynek a neve és az ő nevét természetesen.
Nem válaszolt semmit... Majd megkérdeztem latinul:
- Ubi sum?
- Ubi sum?
- Et factum est nomen eius?
Bevallom a latin sose volt az erősségem de egy kalandornak kötelező megtanulni ezt a nyelvet.
A rézbőrű nő halkan, már majdnem suttogva beszélt hozzám.:
- Genus Shawnee
Hmm... "Genus Shawnee" akkor azt jelenti hogy Oklahomába vagyok. Majd megkérdeztem újra a nevét, kissé hevesen:
- Tu dic mihi quo appellaris nomine?
A fiatal nő már mondaná a nevét az első három betű el is hangzik:
- LOM
De bejön egy rézbőrű a sátorba és rögtön elhallgat az ismeretlen fiatal nő.
Gyorsan felvettem a ruhámat majd a rézbőrű, aki bejött a sátorba, aki megzavarta a beszélgetésünket azzal a gyönyörű lánnyal most kitoloncolt a sátorból majd bekötötte a szemem...
IV. Fejezet
Az elemek próbája
Amikor kiértünk a sátorból meleg levegő csapta meg az arcomat. Nem kellett pár perc és egy fedett helyre hurcoltak ahol levették a szemfedőt. Egy másik sátorban találtam magam. Ez a sátor nagyobb, díszesebb, egyszóval szebb volt. Előttem egy rézbőrű volt tollas sapkával az arca piros motívumokkal volt festve, körülbelül hetven évesnek látszik. Közelebb hívott, a meglátásom szerint a törzsfőnök az. A rézbőrű akivel bent voltunk a sátorban elkezdett latinul beszélni:
- Invenimus illum in spelunca.
- Tantum est bullet in sinum, sed non a gun.
A Törzsfőnök kíváncsian, majd felemelt hangon beszélt hozzá. :
- Ostende mihi.
- Ostende mihi!
Hallgatva nézem az eseményeket, miközben oda megy a rézbőrű a törzsfőnökéhez és átadja apám utolsó ajándékát, a puskagolyót.
Habozva, de egyben nyugodt állapotban beszél hozzám a Törzsfőnök:
- Quid tibi nomen est?
- Ubi habes in bullet?
Nagyjából értettem a kérdést, amit feltett nekem. Igaz, kicsit helytelenül , de megértette a válaszomat. :
- Est nomen meum, Lawrence.
- Ego accepi a patre meo.
A törzsfőnök kiküldte az összes rézbőrűt a sátorból. Elkezdett mesélni apámról, arról hogy ő is törzstag volt. Fehérbőrűként csak ő volt képes kiállni az elemek próbáját. Az elemek próbájáról már halottam, még kiskoromban, apámtól. Négy próbából ál. Az első a föld próba. A második a víz, harmadik a tűz, majd az utolsó a levegő.
V. Fejezet
A föld próbája
A sámán megivott valami érdekes löttyöt, majd elkérte a kezem és az ő kezét az enyémre helyezte.
A sámán így felelt:
- Nunc respice ad futurum.
- Nunc respice ad futurum.
Hallottam már az ilyen sámánokról, képességei révén kapcsolatot tud teremteni a közösség és a túlvilág között. Valahogy tudatosan transzba esik, akkor azt jelenti, hogy sikerült összekapcsolni magát a túlvilággal. Hírtelen egy kört alkotva elkezdenek dobolni és folyamatosan ezt a nevet mondják egyre hangosabban:
- Tatanka!
- Tatanka!
- Tatanka!
- Tatanka!
- Tatanka!
A sámán a harmadik kiáltásra elkezdett rángatózni, a kezemet erősen megfogva, könnyes vak szemét kinyitva hozzám dőlt:
„Milies innocens lacus sanguinem
Exustus ager rufus picta rosis,
Smokin tectorum, multo clamore;
currum ducto equestribus horribilis fortuna ostendisset.”
Exustus ager rufus picta rosis,
Smokin tectorum, multo clamore;
currum ducto equestribus horribilis fortuna ostendisset.”
- Et chao et tenebris mirum terra nostra captures.
Tantum te potest prohibere te quia vident lucem.
Tantum te potest prohibere te quia vident lucem.
Ezután elengedte a kezem és visszatért a transzból. A törzsfőnökre néztem, ijedten.
Majd egy rövid csend után megszólalok.
- Nem hagyhatom… nem… hogy megöljenek titeket, segíteni fogok nektek!
A törzsfőnök nyugodt egyben boldog tekintettel nézett a lányára majd rám.
Ezt követően csak annyit mondott, angolul:
-A föld próbája elkezdődött!
Folytatás....
Kovács Lőrinc (Rudolf)
Jacksonville, 2019.04.19
Utoljára egy moderátor szerkesztette:
