A 12 év óta Westet toló játékosok táborát erősítem. Dettó!
Hosszú volt ez az egy huzamban szünet nélküli tizenkét esztendő... S jajj, ha, még belegondolok mennyi szép év vár a mi kis játékunkra és vele együttvéve mi ránk játékosokra is...
Hozzáteszem szerintem a játék mindig a jelenben éli a fénykorát és azt nem a múltunkban kell keresni. Van egy ősi mondás, ami, úgy tartja, hogy a régi szép idők most élnek bennünk és én ezt határozottan érzem, még ebben a nosztalgikus hangulatban is. Mindezt félretéve való igaz vannak hibák meg minden nehézség, de mikor nem? Ha jobban belegondolunk ez a fórum sem volt ennél aktívabb csak talán a kezdetekben és meg merem kockáztatni azt is, még, hogy a főni vezetésével 2. virágkorát éli a játékunk is na persze rá lehet erre mindent fogni, de ez a játékosok nélkül sosem sikerülne... <3 ♥
De kissé szokásomhoz híven eltértem a tárgytól... Hogy hol is kezdte ez az akkoriban sznó név nélküli fiúcska a játékot? Szerintem nem sokan akarják tudni, mivel olyan Isten háta mögüli helyről jöttem, amerre a madár se járt........... Szó szerint.
De ezt félretéve én szerettem szülőfalumat, jó nem voltunk sokan sőt meglehetősen kevesen is, de, már az emlékeim is kezdenek megkopni arról az időről...
Mondjuk talán ez, így is van rendjén. Vagy nem?
Nehezen hozom szóba az akkori városomat, mert mindig elfog a szomorúság, ha arra gondolok, hogy S.E.N.K.I. azaz senki sem játszik közülük, már azóta. De annó írtam egy verset, ha rátekintek mindig eszembe jut a múlt és kissé könnyebbek lesznek az emlékek és, ha, már nosztalgia engedjétek meg, hogy megosszam veletek:
LINKKÉNT OSZTOM MEG, HOGY NE FOGLALJON EL SOK HELYET !
Hűen tükrözi a múltbéli életszemléletemet.
Egyébként korábbi szavaimmal ellenben nagyon is szeretem a múltat, szeretek nosztalgiázni, ez abból is látszik, hogy a fő világomon a szülőfalumnak a nevét adtam meg nosztalgiából az általam alapított városnak, ami szintúgy virágzik kb. ahogyan a mai The-West Magyarországi részlege is. (Szerintem.) Ezt pedig társaimnak köszönhetem. Akik nem hagytak magamra, akik nem pártoltak el a régi jó westtől, mint meg annyian mások.
S külön büszkeséggel töltenek el, még továbbá az előttem Lyrinx/Minyon/Jesse lee/William Kidd/megmégnemtudommennyinevevanazúrnak által leírt v5-ös idők is, hiszen annó lordaron azaz Red Dead James (aki szintén nincs "köztünk" már), csábított át oda is v2-ről. Ott ismertem meg Yemit (versíró társamat, ki dettó nem játszik, már), ott adhattam először erődnek nevet (5ß - Fort Csány, ha jól emlékszem.) és ott ismertem meg a világ legtündéribb anyukáját is Szissyt is meg persze, még sok mást.
De a lényeg nálam akkor is a v2-n volt mindvégig, amíg valakik, úgy döntöttek, hogy távoznunk kellett onnét is.
S ha már szövetség, ha már v2: Ugyan nem feledem el drtuske-t és az OOHG-s társulatot se, de nálam a favorit a Black Army nevezetű kisebb mozgalommá erősödött csapat volt.
Ott, még a szülővárosomban élhettem a virtuális vadnyugat utcáit róva a régi térképen és ebben a szövetségben ismertem meg a későbbi Áront is.
Achit is
Kariakot is
De ne feledkezzünk meg Meséék csapatáról sem, hiszen, ugyan nem voltak tagjai a BA-nak, de szoros kötelék fűzött össze velük, noha ők a póker várost erősítették, addig én gimis osztálytársam városában próbáltam helytállni, a szülővárosomban
.
Sokan szidják, még a mai napig is a 2.0 utáni időket, de lássuk be: változás nélkül nincs élet és megáll a tudomány. Ha nincs változás unalom következik be és én ebben egyfajta ellent mondást látok: Az átlag westező valahogy mindig változást szeretne elérni, mert semmi nem tetszik neki, de ugyanakkor, ha ez a változás, mint annó a 2.0 is volt bekövetkezik, akkor az, már nem is annyira tetszik neki, hát ki is érti ezt?
Vagy sírjuk vissza a régi időket, mégis? De akkor hol marad a változás vajon?!
Sokat mesélhetnék, még az arizonás időkről is, amelyekbe nehezen szoktam bele v5 után, de épp annyira megkedveltem őket, mint a jelenlegit, csakhogy az én story time-om is végesnek tűnik és ki tudja időm se lenne, már, hiszen, ha rátekintek az órára
HŰHA, már ennyi az idő ? Szóval inkább elköszönök és balra el.... s a régi Krisztoph most pedig szépen stílusosan, de:
Kijelentkezik .
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT THE-WESTEM, én úgy szeretlek, ahogy vagy (S ha megfogadsz, még egy utolsó jó tanácsot csak kedves olvasó közönségem, úgy szeresd társad, ahogy van) !
(Hiszen Ti teszitek a játékot azzá, ami és ez, így jó, ahogy van.)